Near Field Communication, az „közeli mezős kommunikáció”, azt a technológiát jelzi amely képessé teszi a mobiltelefonokat az érintés nélküli, rádiótechnológián alapulő fizetésre. Az NFC leginkább az ún. smartcard technikához hasonlítható, tehát a telefont közel kell tenni a leolvasóhoz, és így végezhető el a fizetés. Jelenleg két fő irány létezik a fejlesztésben, az első az SWP protokol, amely a fizetéshez szükséges adatokat a SIM-kártyán tárolja, ezt – érthető módon – a mobilszolgáltatók támogatják erősen. A másikban ez a képesség a készülékben és egy speciális microSD kártyán tárolódik, ez pedig a készülékgyártók malmára hajtaná a vizet.
Az NFC-nél a mobiltelefon egyfajta virtuális pénztárcaként működik, ahova egy bizonyos összeget tölthetünk fel, majd ezt az összeget a mindannapi, kisebb összegű vásárlásokkor használhatjuk fel. Helyettesítheti az NFC készülék a különböző belépőket, közlekedési jegyeket, bérleteket. Magának a technológiának hatalmas jövőt jósolnak, a Nokia egyik vezetője az idény nyáron azt jelentette be, hogy 2011 őszéig minden új mobiltelefonba beépítik az NFC technológiát.