Szócikk változásai

Az OLPC (One Laptop Per Child - Minden gyereknek egy laptopot) egy non-profit alapítvány, amelyet az Egyesült Államokban azzal a céllal hoztak létre, hogy a [digitális szakadék] felszámolását elősegítsék. Az alapítvány elnöke [Nicholas Negroponte].

Az elgondolás lényege az, hogy olyan [notebook]okat állítsanak elő, amelyeket aztán olcsón eladhatnak. A projekt hangsúlyozottan nem a gépekre összpontosít, hanem arra, hogy ezek oktatási célt szolgáljanak, főként olyan harmadik generációs országokban, ahol semmilyen más lehetőség nincs gépek beszerzésére. Éppen ezért ezek a gépek kereskedelmi forgalomba nem is kerülnek. A cél az, hogy gyerekek használják, a szoftvereket is úgy állították össze, hogy 6-12 éves gyerekek segítségükkel alapvető digitális képzettséget szerezhessenek. Ezek a [program]ok ingyenesek és [nyílt forráskódú]ak. A gép neve [XO-1] lett.

A programot 100 dolláros laptopként is emlegették, mert a cél az volt, hogy egy gép maximum ennyibe kerüljön. A gépeket az adott országok kormányai vásárolhatják meg, ezeket aztán az oktatási minisztériumok osztják szét a gyerekeknek, és az az ő tulajdonukban is marad. Az első nagy megrendelő Urugay volt, 2007-ben, azóta számos ország rendelt belőle.

Ugyancsak az alapítvány akciója a Give 1 Get 1 (Adj 1-et, Kapj 1-et), amely ellentmond az eredeti elképzeléseknek, amelyek szerint kereskedelmi forgalomba nem kerülhetnek ezek a gépek: bárki rendelhet 400 dollár körüli árért egy ilyen laptopot, és az árban benne van egy másik gép előállítási költsége, amelyet aztán egy szegény gyerek kap majd meg. A gépet kezdetben 199 dolláros áron kínálták, a cél az volt, hogy 2008-ban ez 100-ra csökkenjen, de ezt a célt nem sikerült teljesíteni.

Az OLPC (One Laptop Per Child - Minden gyereknek egy laptopot) egy non-profit alapítvány, amelyet az Egyesült Államokban azzal a céllal hoztak létre, hogy a [digitális szakadék] felszámolását elősegítsék. Az alapítvány elnöke [Nicholas Negroponte].

Az elgondolás lényege az, hogy olyan [notebook]okat állítsanak elő, amelyeket aztán olcsón eladhatnak. A projekt hangsúlyozottan nem a gépekre összpontosít, hanem arra, hogy ezek oktatási célt szolgáljanak, főként olyan harmadik generációs országokban, ahol semmilyen más lehetőség nincs gépek beszerzésére. Éppen ezért ezek a gépek kereskedelmi forgalomba nem is kerülnek. A cél az, hogy gyerekek használják, a szoftvereket is úgy állították össze, hogy 6-12 éves gyerekek segítségükkel alapvető digitális képzettséget szerezhessenek. Ezek a [program]ok ingyenesek és [nyílt forráskódú]ak. A gép neve [XO-1] lett.

A programot 100 dolláros laptopként is emlegették, mert a cél az volt, hogy egy gép maximum ennyibe kerüljön. A gépeket az adott országok kormányai vásárolhatják meg, ezeket aztán az oktatási minisztériumok osztják szét a gyerekeknek, és az az ő tulajdonukban is marad. Az első nagy megrendelő Urugay volt, 2007-ben, azóta számos ország rendelt belőle.

Ugyancsak az alapítvány akciója a Give 1 Get 1 (Adj 1-et, Kapj 1-et), amely ellentmond az eredeti elképzeléseknek, amelyek szerint kereskedelmi forgalomba nem kerülhetnek ezek a gépek: bárki rendelhet 400 dollár körüli árért egy ilyen laptopot, és az árban benne van egy másik gép előállítási költsége, amelyet aztán egy szegény gyerek kap majd meg. A gépet kezdetben 199 dolláros áron kínálták, a cél az volt, hogy 2008-ban ez 100-ra csökkenjen, de ezt a célt nem sikerült teljesíteni.