A filmletöltés szintén a 2000-es évek elején lett népszerű, ahogy az internetelérések sebessége radikálisan megnőtt. Ez már csak azért is fontos volt, mivel egy DVD-n megjelent mozifilm terjedelme 4,7 GB, márpedig ekkora mennyiségű adat letöltése hagyományos modemmel szinte lehetetlen, hiszen egy 33,6-os modemmel folyamatos, maximális sebességű kapcsolatot feltételezve is több mint 325(!) órát venne igénybe, ami csaknem két hét.
Mivel azonban a kezdeti xDSL és kábeles kapcsolatokkal is csaknem egy napot vett volna igénybe egy film letöltése, ezért a felhasználók más megoldás után néztek. Ez pedig – hasonlóan a zenéhez – a tömörítés volt. A DVD-n a filmek ugyan már tömörítve voltak az MPEG–2 formátumban, azonban ez meglehetősen pazarlóan bánt a hellyel. A megoldást egy kis cég, a DivX Inc. szállította az MPEG–4 tömörítéssel, amely – az MP3-hoz hasonlóan – szintén a töredékére volt képes csökkenteni a videofájlok méretét, komolyabb minőségcsökkenés nélkül.
A filmletöltésre természetesen ugyanúgy a különböző fájlmegosztó oldalakat és alkalmazásokat használták-használják, mint a zeneletöltéseknél, természetesen ezzel is komoly felháborodást váltva ki a moziipar szereplői között. A helyzet annyiban más, hogy a filmforgalmazás területén néhány évvel ezelőtt minőségi ugrás történt, a HD felbontású filmek bevezetésével. Ezeknél még mindig ragaszkodnak a forgalmazók a fizikai hordozó eszközhöz – Bluray lemez – így az online forgalmazás egyelőre nem játszik komoly szerepet a mozifilmek terjesztésében.
A helyzet azonban elképzelhető, hogy hamarosan megváltozik, mivel egyrészt a memóriachipek ára rohamosan csökken, másrészt a multimédiás területen egyre meghatározóbb szerepet játszó Apple nem hisz az optikai hordozókban. Ezért minden erejével azon van, hogy a zeneforgalmazáshoz hasonlóan a filmeket is integrálja az iTunes Store-ba.
Visszatérve az illegális letöltésekre, ez még mindig nagyon népszerű a mozifilmek területén és ennek az okai a következőek: egyrészt a filmek drágábbak, mint a zenei albumok, másodszor egy filmet általában csak egyszer nézünk meg, harmadrészt pedig a filmek nem egyszerre érhetőek el szerte a világon, és akik nem tudnak, vagy nem akarnak várni, amíg a saját országukban bemutatják azt.