A számítógépes játékok története szinte a számítógéppel egyidős, az egyik első játékot 1961-ben(!) fejlesztették ki az MIT hallgatói, Spacewar! Címmel, ahol két űrhajó harcát jelenítették meg. Majd az áttörés 1972-ben következett, amikor megjelent az Atari cég Pong nevű játéka, amely egy pingpong szimulátor volt. A játék borzasztó egyszerű, a játékos egy ütőt irányít függőlegesen úgy, hogy a folyamatosan mozgásban lévő labdát visszaüsse az ellenfél térfelére. Ennek az otthoni verziója 1975-ben jelent meg. Itt elkezdődött a játékpiac szétválása, sokáig a játékok elsősorban önálló gépekre készültek, ezeket videojátékoknak hívták. Igen nagy népszerűségnek örvendtek azok a gépek, amelyeket nyilvános helyen állítottak fel és pénzért lehetett velük játszani. Ez azért is történt, mivel akkoriban a hardver igencsak drága volt, és nem sokan tudták otthon megfizetni. Később megérkeztek azok a célgépek azaz konzolok, amelyek egy játékhoz voltak gyártva, ezeket „arcade” játékoknak hívták, és a ’80-as években élték fénykorukat. Később ezek elsősorban mobil változatban léteztek, e téren a Nintendo nevű cég szinte egyeduralkodó volt. Hamar megjelentek azok a konzolok amelyekkel többfajta játékot is lehetett játszani. Azonban a Commodore 64 és az Atari 64 számítógépek megjelenésével újra megjelent a számítógép, mint játékplatform. Természetesen óriási előnye, hogy bármilyen játék futtatására képes – amire a hardvere alkalmas. A ’90-es évek a számítógépes játékok felemelkedéséről szólt. A jelenség párhuzamosan futott a PC-k fejlődésével és elterjedésével. A színes képernyővel, egyre nagyobb háttértárral és folyamatosan fejleszthető hardverrel a PC olyan alapot adott, amely ideális volt számtalan különböző stílusú játék létrejöttére. A számítógépes játékoknak a következő főbb fajtái vannak:
- FPS, azaz First Person Shooter, azaz „elsőszemélyű lövöldözős játék”, lásd FPS, ilyen pl. a Doom, a Quake, az Unreal vagy a Half-Life.
- RPG, azaz Role Playing Game, szerepjáték, amely a nagyon népszerű papír alapú RPG-k számítógépes változata. Előnye az, hogy egyedül is lehet játszani, nem kell hozzá társaság, ilyenek az Ultima sorozat, a Fallout, vagy a Neverwinter Nights.
- Körökre osztott stratégia, itt hadseregeket kell irányítani, a táblás játékokhoz hasonlóan a játékosnak – szinte – korlátlan ideje van megtervezni a lépését, majd végrehajtani azt. A lépések itt is egyenként követik egymást. Manapság már nem divatos, és maga a harcrendszer sokszor az RPG-be épül bele, klasszikus körökre osztott stratégiák az UFO, a Pnzer General, vagy a Civilization .
- Valós idejű stratégia, az előző „felpörgetett” változata, itt nincs lehetőség megállni, a cselekmények folyamatosan történnek, és állandóan készen kell állni a villámgyors ellenakcióra, alapműve a Dune és az erre épülő WrCraft, StarCraft, vagy éppen az Age of Empires sorozat.
- „Isten-szimulátorok”, ezek nemritkán kereszteződnek az előző két műfajjal, a lényegük, hogy működő világot6 kell építenünk. Nem mindig van azonban harc benne, a legrészletesebb ilyen programok a működés fenntartásának feladatával is komoly erőfeszítés elé állítják a játékosokat. Jó példa erre a SimLife, a Spore, vagy a Creatures sorozat, vagy a leghíresebb a Sims.
- Szimulátorok, amelyek közül a repülőgép és autószimulátorok a legnépszerűbbek, ezek a hardverek dinamikus fejlődése miatt mára már szinte tökéletesen élethűek lettek. Ezeken felül még vannak természetesen olyan játékok amelyek táblás vagy logikai játékok számítógépre átültetett változatai, pl sakk.