Az analóg jel olyan folyamatos jel, amelyben a jel ideje egy valós idő pontos leképezése. Ebben az értelemben az analóg jel egy valós egység duplikálása, másolása, eltérően a digitális jeltől, amely megbontja ezt a folyamatosságot és diszkrét, bináris formában továbbítja a valós egységet.
Az analóg jel továbbításához a feszültséget és különféle frekvenciatartományokat használják ki. Az analóg jel bármilyen információ továbbítására alkalmas, gyakran a jel olyan fizikai környezeti változásokat rögzít, mint a hang, a fény, a hőmérséklet, a nyomás alakulásai. Ugyanakkor az analóg jel továbbításakor könnyen sérülhet, ezért minősége nem mindig megbízható.
Az analóg jeltovábbítás korlátja ugyanaz, mint a digitálisé: a felbontás és a sávszélesség. Az analóg jel felbontása nehezebben ellenőrizhető, ezért a részletek pontosságát illetően megbízhatatlanabb, mint a digitális. Az analóg csatornák másik hibája az állandó zaj, amelyet teljes mértékben nem lehet kiküszöbölni, ez is hozzájárul a továbbított információ romlásához.