Az e-learning az electronic learning (elektronikus tanulás) rövidítése. A hagyományos oktatáshoz képest a legnagyobb különbség az, hogy nincs közvetlen kapcsolat az oktató és a diákok között, hanem az internet vagy DVD, CD-ROM segítségével történik az oktatás, anélkül, hogy térben egy helyszínen kellene tartózkodniuk a résztvevőknek. A távoktatáshoz képest a tananyag is elektronikus formában felépített és megszervezett, nyomtatott kurzusokkal, feladatokkal nem is találkozik a tanuló.
Az e-learning tulajdonképpen a digitális eszközök kínálta lehetőségeket használja ki: az interneten szocializálódott generációk számára hatékonyabb az a tananyag, amely kihasználja a multimédia kínálta lehetőséget, és struktúrájában is alapvetően más, mint a hagyományos nyomtatott tankönyvek. Mindemellett, környezetvédő szerepe is fontos, mivel a nyomtatás és a papírfelhasználás is csökken. És mivel nincs szükség termekre sem, és az oktatók sem kell a tanulás folyamatát végigasszisztálják, az oktatás költségei is csökkenthetők, ezzel pedig arra is lehetőség nyílik, hogy többen lehetőséget kapjanak egy minőségi oktatásra. Az e-learninggel a földrajzi határok is megszűnnek, mivel egy internetkapcsolat segítségével a világ bármelyik oktatási intézményének diplomáját megszerezhetjük.
A módszer leginkább az Egyesült Államokban terjedt el, és kezdetben ott is az üzleti szférában: a vállalatok képzéseiket, workshopjaikat szervezték meg ebben a formában. Aztán a felsőoktatásban hódított teret, vannak olyan szakok, amelyek teljes egészükben elvégezhetőek online módon is. Az Európai Unióban még egyelőre a fejlesztés fázisában tart az e-learning, Magyarországon pedig nemcsak a megfelelő program környezet hiányzik, de a kellően felkészült tananyag fejlesztők is.
Az e-learning 2.0 kifejezést olyan helyzetekre használják, amikor valamilyen web 2.0-ás szolgáltatást összekapcsolnak az oktatással: jó példa erre, ahogyan a Second Life-ban virtuálist tantermeket hoztak létre egyes egyetemek, kifejezetten a nyelvtanulást szem előtt tartva.