OSI modell

Az OSI (Open System Interconnection) modell a hálózatbeli kommunikáció szabványa. Arról gondoskodik, hogy a hálózat két pontja közti üzenetküldés akadálytalanul megvalósuljon. A kommunikációs folyamatban hét réteget különít el, annak érdekében, hogy az egyes funkciók könnyen kezelhetőek legyenek. A kommunikáció minden résztvevője rendelkezik ezekkel a rétegekkel és funkciókkal, vagyis az üzenet áthalad mind a hét rétegen a küldő és a fogadó oldalán is.
A hét réteget két csoportba oszthatjuk: a felső négy réteget azoknál az üzeneteknél működik, amelyek a számítógépünkre érkeznek, az alsó három pedig az áthaladó üzeneteknél aktív.
A hét réteg, felülről lefele haladva a következő:
7. réteg - Alkalmazások: Itt azonosítódnak a kommunikációs folyamat résztevői, itt zajlik az autentikáció és az esetleges titkosítás. Fontos, hogy ez a réteg nem maga az alkalmazás, bár egyes alkalmazások elláthatják ennek a rétegnek a funkcióit.
6. réteg - Megjelenítés: ez a réteg általában az adott operációs rendszer része, és arról gondoskodik, hogy a bejövő, illetve kimenő üzenetek a felhasználó számára a megfelelő módon legyenek bemutatva. Néha szintaktikai rétegnek is nevezik.
5. réteg - Folyamatok és kapcsolat: ez a réteg hozza létre, koordinálja és fejezi be az egyes párbeszédeket, cseréket a két végpontban lévő alkalmazások között. A folyamatokat és a kapcsolatot magát irányítja.
4. réteg - Adatátvitel: Ez a réteg felügyeli a teljes adatátviteli folyamatot: ellenőrzi, hogy az adott üzenet minden csomagja megérkezett-e, feltárja az esetleges hibákat.
3. réteg - Hálózat: az adat továbbításának az útvonalát biztosítja, az áthaladó adatokat is továbbküldi a címzettnek.
2. réteg - Adatkapcsolás: biztosítja a fizikai réteggel való szinkronizációt, illetve az adattovábbítás szabványait.
1. réteg: Fizikai réteg: a bitáramlást mechanikai és elektronikai szinten biztosítja, azokat a hardvereket, amelyek az adatátvitelhez szükségesek.