A szenzor, más néven érzékelő olyan elem, mely fizikai, biológiai, vagy kémiai tulajdongágait nagy mértékben változtatja az általa mérendő tulajdonságnak megfelelően. Ez a mérendő tulajdonság is lehet fizikai, biológiai, vagy kémiai tulajdonság.
Egyszerűbben olyan eszköz, amely például egy fizikai mennyiséget (pl. hőmérséklet) jobban felhasználható, könnyebben kiértékelhető jellé alakít át. (például elektromos jel, pneumatikus jel).
Az érzékelőkkel szembeni elvárások:
- A mérendő tulajdonság változásaira nagy érzékenységgel rendelkezzen.
- Egyéb fizikai, biológiai, vagy kémiai behatásra a leadott jel a legkevésbé reagáljon.
- A mérendő tulajdonságra nem lehet befolyással.
Csoportosítás mérési elv alapján:
- Hőtágulás
- Ellenállásváltozás
- Kapacitásváltozás
- Induktivitásváltozás
- Indukció
- Termofeszültség kialakulása
- Piezoelektromos jelenség
Csoportosítás mért tulajdonság alapján:
- Elmozdulás
- Sebesség
- Gyorsulás
- Közelítéskapcsolók:
- mechanikus
- örvényáramos
- optikai
- Hall-effektuson alapuló
- Reed-relé
- Induktív
- Kapacitív
- Fúvókás finomtapintó
- Mechanikai változás
- erő,
- nyomás,
- deformáció
- Hőmérséklet
- hőtágulásos elven működő,
- termoellenállás,
- termisztor,
- termoelem,
- diódák,
- tranzisztorok
A szenzorok leggyakoribb hibái:
- Tranziens hiba: a szenzor lassabban tudja csak követni az általa mért tulajdonságok változásait, mint ahogy azok bekövetkeznek, így mire az érzékelő beáll egy tulajdonságnak megfelelő értékre, a tulajdonság már nem azt az értéket mutatja.
- Hiszterézis: a szenzor érzékenysége a mért jellemző növekedése és csökkenése esetén változó.
- Zaj: A szenzor által adott jel véletlenszerűen változik, mely változást nem a mérendő tulajdonság, hanem a szenzor hibája idéz elő.