A zeneletöltés a digitalizált zeneszámok Interneten keresztüli letöltését jelenti. A fogalom a '90-es évek közepétől jött létre. Az egész a CD-vel és az MP3 létrehozásával kezdődött, amelyet 1994-ben mutatott be a Fraunhofer Intézet. A CD elsőként vezette be a zene elektronikus formátumban történő tárolását, míg az MP3 tömörítés lehetővé tette a kisebb, kevesebb tárterületet igénylő fájlméretet.
Ez azért volt lényeges, mivel ebben az időben az átlagos internetkapcsolat sávszélessége 28-56 Kbit/s volt, és sokszor a forgalmazott adatmennyiség után is fizetni kellett, tehát igen fontos volt, mekkora a letöltendő fájl mérete. Az is fontos szempont volt, hogy amíg egy CD kb. 60-70 percnyi zenét képes tárolni a hangformátumban, addig MP3 tömörítéssel ez az érték a tízszerese is lehet. Természetesen az az ötlet, hogy a CD-ken található zenét MP3-má konvertáljuk, majd az Interneten letölthetővé tegyük, igen hamar felbukkant. Persze az ötlet finoman szólva is ellenérzést váltott ki a hanglemezkiadókból, ezért nagy erőkkel elkezdték üldözni a zenéket megosztókat.
A hatás-ellenhatás törvénye alapján azonban pillanatokon belül megérkezett a válasz, a zenéket jelszóval védett oldalakra rejtették, a fájlokat becsomagolták más fájltömörítőkkel, stb. A korai időkben azonban ironikus módon még az alacsony sávszélesség volt a legnagyobb akadály a zeneletöltés előtt, ugyanis a fent említett sebességgel egyetlen zeneszám letöltése is percekig tartott, ráadásul a kapcsolat is gyakran megszakadt. Ez utóbbi probléma kiküszöbölésére fejlesztették ki a letöltésvezérlő programokat, a kapcsolatok sebessége azonban az évtized végéig nem sokat fejlődött. Ekkor azonban bevezetésre kerültek az xDSL és kábeles internet hozzáférések, amelyek egy nagyságrendet gyorsítottak a kapcsolatokon, és persze a letöltéseken. A zeneletöltés tehát hirtelen komoly problémává vált a zeneipar számára, ezért komoly hadjáratba kezdtek a megosztók és letöltők ellen. Az újabb válasz a decentralizált hálózatok megjelenése volt, élükön az azóta fogalommá vált Napsterrel. A dolog lényege az volt, hogy a fájlok több helyen és felhasználóknál léteztek, és ezeket egyszerre lehetett letölteni több helyről, ezáltal a tökéletes anonimitás biztosított volt.
Nem így a Napster számára, akinek 2001-es bukását végül is az okozta, hogy a szervereken aktívan tárolta a fájlok adatait, és a bíróság szerint aktívan elősegítette a jogdíjas anyagok illegális terjesztését. Az első pert egyébként a Metallica indította a Napster ellen, miután egy számuk már a megjelenés előtt hetekkel felkerült az Internetre. A Napster tehát elbukott, azonban előkészítette az utat az ún. peer-to-peer fájlcsere hálózatoknak, amelyek sokkal kevésbé megfoghatóak a jogvédők számára, ezért a zeneletöltés a mai napig is jelen van és irritálja a zeneipart.
A másik formája az illegális letöltésnek az ún. warez site-ok működése, amelyek a régi módszer szerint el vannak rejtve, csak meghívóval lehet elérni azokat, a letöltés pedig fizetség ellenében lehetséges. Időközben persze kialakultak a zeneletöltésnek legális formái is, amelyek közül a legjelentősebb az Apple által létrehozott iTunes Music Store. A forradalmi újítása az iTunes-nak az, hogy a zenét nemcsak albumként, hanem számonként is meg lehet vásárolni, méghozzá viszonylag olcsón.
Magyarországon is létezett ilyen online zenebolt, Songo néven, azonban ez 2011 elején megszűnt. Ezen zeneboltok közös jellemzője, a másolásvédelem széles körű alkalmazása a DRM technológia segítségével.