Személyes információk:
Neumann János magyar származású matematikus.
született: 1903. december 28-án Budapesten,
meghalt: 1957. február 8., Washington D.C.-ben.
Iskolák
- 1913-ban a híres fasori evangélikus főgimnáziumba járt.
- 1921-ben a budapesti tudományegyetem matematika szakán tanult.
- 1923-ban Zürichben tanult vegyészetet, a zürichi Szövetségi Műszaki Egyetemen.
- 1925- ben vegyészmérnőki diplomát szerzett.
- 1926-ban doktorált matematikából Budapesten.
Munkássága
- 1930-ban a princetoni egyetemre hívták vendégprofesszornak.
- 1933- ban kinevezték a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (IAS) matematika professzorává.
- 1945-ben már az elektronikus számítógép-program igazgatója a princetoni Egyetem Felsőfokú Tanulmányok Intézetében .
Számos nyelven beszélt, otthon volt a fizikai és matematikai tudományokban, és bármikor tökéletesen fel tudta eleveníteni azt, amit egyszer hallott, látott vagy olvasott. Fejből időzett szó szerint szövegeket, olyan könyvekből, amelyeket évekkel korábban olvasott. Amikor a számítógépek érdekelni kezdték, már a világ legkiemelkedőbb matematikusa volt.
Először is az tűnt fel neki, hogy a számítógépeknek a nagyszámú kapcsolóval és kábelekkel történő programozása mennyire lassú, fáradtságos, és rugalmatlan. Felismerte, hogy a program digitális formában ugyanúgy tárolható a számítógép memóriájában, mint az adatok. Azt is látta, hogy az a soros [decimális]? aritmetika, amelyet az ENIAC is használt - minden egyes számjegy reprezentálására 10 vákumcsövet pazarolva (1 bekapcsolt, 9 kikapcsolt állapotban) - helyettesíthető párhuzamos [bináris aritmetiká]?val.
Az a tervezet, amelyet Ő először leírt, ma Neumann-gépként ismert. Ezt valósította meg az EDSAC, az első tárolt program számítógép, és ez még ma, több mint fél évszázaddal később is majdnem minden digitális számítógép alapelve.
A Neumann-gépnek öt építőköve volt: a memória, az aritmetikai logikai egység ([ALU]?), a [vezérlőegység]?, valamint a bemeneti és kimeneti eszközök. A memória 4096 szóból, szavanként 40 0 vagy 1 értékű bitből állt. Minden szó vagy két 20 bites utasítást, vagy egy 40 bites előjeles számot tárolt. Az [utasítás]?okban 8 bit az [utasítás]? típusát közölte, 12 bit pedig a 4096 [memóriaszó]? egyikét azonosította. Az aritmetikai logikai egység és [vezérlőegység]? együttesen alkották a számítógép agyát. A modern számítógépekben ezeket egyetlen lapkára integrálták, melyet CPU-nak (Central Processing Unit, központi feldolgozó egység) nevezünk.
Az aritmetikai logikai egységben volt egy speciális, 40 bites belső regiszter, az [akkumulátor]?. Egy tipikus utasítás az akkumulátor tartalmához hozzáadta egy memóriaszó tartalmát, vagy az akkumulátor tartalmát a memóriában tárolta. Lebegőpontos aritmetika nem volt a gépben, mert neumann úgy gondolta, hogy minden valamirevaló matematikusnak fejben tudnia kell követni a tizedes vessző (valójában a kettedes vessző) helyét.
Ő vetette meg a numerikus matematika alapjait. Közgazdászként a játékelméletről írt könyvet, ami még ma is meghatározó elmélete a közgazdasági tudományoknak.
Fizikusként a lökés- és robbanáshullámok vezető szakértője volt. Filozófiai és morális nézetei is egyre időszerűbbé válnak.
A Holdon krátert, Budapesten és Székesfehérváron utcát neveztek el róla. Neumann érmet ad ki a Magyar Számítástudományi Társaság.
Washingtonban halt meg 1957. február 8-án.
Forrás: Andrew S. Tannenbaum: Számítógép architektúrák