A számítástechnikában a memória tárolja az adatokat és utasításokat, amelyekhez a processzor egyszerűen hozzá tud férni. Normális üzemmódban a memória nagy részét az operációs rendszer és a különféle alkalmazások, illetve az általuk kezelt adatok foglalják el. Ebben az értelemben a memória a RAM (a Random Access Memory rövidítése) szinonimájaként is használatos: olyan kis mikrochipeket jelent, amelyek a számítógép belsejében, általában a processzor közelében helyezkednek el. Minél több RAM-ot tartalmaz egy gép, annál gyorsabban működik,
A memóriát megkülönböztetik a tárolástól, illetve azoktól a fizikai médiumoktól, amelyeken ez történik. A tárolás általában olyan adatmennyiségre vonatkozik, amelyet a RAM nem tud kezelni, illetve nincs is rá mindenképpen szükség. A tárolóeszközök közé sorolják a [merevleme]?zeket, külső lemezeket, CD-ROM-ot, illetve az archiválási lemezeket is.
Az integrált és gyorsan elérhető memóriafajták közé tartozik a ROM (csak olvasható), a PROM (ez programozható is) és az EPROM (törölhető és programozható memória). Ezeket speciális programok és adatok tárolására használják, például az alap input/output rendszer tárolására, amely a gép működéséhez nélkülözhetetlen.
A memóriát még más szempontok szerint is lehet osztályozni: elsődleges vagy másodlagos, statikus vagy dinamikus, tetszőleges vagy soros hozzáférésű, blokk vagy fájl hozzáférésű. illetve a közvetítő közeg alapján (félvezető, optikai, mágneses).