Az ADSL (Assymetric Digital Subscriber Line - Asszimetrikus Digitális Előfizetői Vonal) A digitális adatátvitel egy fajtája, amely a DSL-kapcsolatok csoportjába tartozik. Az ADSL gyorsabb adatáramlást tesz lehetővé a réz telefonkábeleken keresztül, mint a hagyományos modem-alapú kommunikáció. 1988-ban fejlesztették ki a Bellcore (USA) alkalmazottai: szélessávú digitális jeleket továbbítottak a telefonvonalon, az éppen zajló analóg beszélgetéssel egyidőben.
A technológia lényege az, hogy azokat a frekvenciákat használja ki, amelyeket a telefonbeszélgetések szabadon hagynak. Ezt egy szűrő teszi lehetővé: ugyanazon a kábelen egy időben zajlik a telefonbeszélgetés az alacsony frekvenciatartományban és az adatátvitel is, amely a magas frekvenciatartartományt használja ki. A DSL-hez képest az ADSL újdonsága abban állt, hogy a letöltési sebességet lényegesen megnövelte a feltöltéssel szemben (ezért asszimetrikus): az internetezők nagy része sokkal több adatot tölt le, mint fel. Az adatátvitel sebessége a központtól (DSLAM) való távolság függvényében is változik, minél távolabb helyezkedik el az előfizetői ponttól, annál lassabb. A régi ADSL kapcsolatok letöltési sebessége max. 8 Mbit/s volt, az ADSL2 fejlesztésé már 12 Mbit/s, az ADSL2+ pedig már 24Mbit/s-os letöltési sebességet tesz lehetővé, de csak akkor, ha a DSLAM 1-2 kilométeres körzetében található az előfizető, egyébként az előző verzió határértékei érvényesek. A távolságot ma már ADSL [hurok]? kiterjesztőkkel hidalják át.