Az asztali számítógép, más néven PC vagy személyi számítógép az 1970-es években kezdett elterjedni. A fejlesztők olyan gépet terveztek, amelynek hardveres felépítése, teljesítménye lehetővé teszi azt, hogy egy felhasználó egy gépet használhasson. Korábban ugyanis a gyártók a cégek számára olyan nagy gépeket készítettek, amelyekhez terminálokon keresztül csatlakoztak a felhasználók. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a nagy cégeken kívül senki sem vásárolhatja meg, mert nagyon drága volt. Az 1980-as években jelentek meg azok a gépek, amelyeket mindenki megvásárolhatott és használhatta otthon.
Kezdetben a PC szót az IBM-kompatibilis gépekre használták, és szembeállították az Apple Macintosh gépeivel, ugyanis ez a cég uralta akkoriban majdnem teljesen a piacot. Az IBM PC-i Intel mikroprocesszort használtak és DOS vagy Windows operációs rendszer futott rajtuk. A Macintosh Motorola mikroprocesszort használt és az Apple saját operációs rendszerét. A két termék közti különbség nemcsak technikai volt, hanem kulturális is: az IBM termékei az üzleti szférában és a felhasználók körében is nagyon elterjedtté vált, míg a Mac-ek intuitív felhasználói felületük és dizájnjuk miatt váltak egy szűkebb körben népszerűvé. Mára már némileg megkopott volt, de sokáig a Mac és PC felhasználók két jól elkülönülő tábort alkottak.
A személyi számítógépeken a legnépszerűbb operációs rendszerek a Microsoft Windows, a Linux és a Mac OS X. Ezek tartalmaznak irodai szoftvereket, böngészőket, médialejátszókat, és még más alkalmazásokat is.
A hardverek tekintetében a személyi számítógépekben van alaplap, processzor, memória, videokártya, hangkártya, hálózati kártya, és olyan perifériák, mint a monitor, a billentyűzet, az egér, a modem, stb.